Pediculosis - tünetek, okok, kezelés

Kicsi rovar parazita a rovartojásokban. A pediculosis kialakulása

Az élősködés kontroll- területen kapott értékekhez viszonyítják. További lehetőség az, hogy a kicsi rovar parazita a rovartojásokban és a hozzá kapcsolódó ragadozók létszámát mintavétellel, azonos időpontokban, térben és időben követjük, majd a kapott adatokat mátematikailag elemezzük. Ilyen a kulcsfaktor-analízis és a halandósági táblák elemzése lásd részleteiben Southwood, könyvét.

A gyakorlati eljárások azt igazolták, hogy ha a ragadozókat eltávolítjuk, kizárjuk, a kártevők rendkívül gyors szaporodásnak indulnak. Végső soron azt a következtetést lehet levonni, hogy ha a ragadozók nem is tudják sok esetben a kártételi szint alá szorítani a kártevő népességét, de lassíthatják felszaporodási ütemét, jelenlétükben a tömegszaporodás csúcsa csak töredéke lesz a nélkülük bekövetkezhető értéknek, és egy-két héttel korábbra hozhatják a kártevő népességének összeomlását.

Az összkártétel szintjét tehát jelentő­ sen csökkenthetik. Ilyen pl. Mivel az élősködők egyedfejlődése gazdaállat nélkül nem mehet végbe, életmódjuk a feltétlen élőskö­ dés, azaz az obligát parazitizmus körébe sorolható. Ezen belül is az időszakos élősködéshez periodikus parazitizmus tartoznak, ugyanis csak egy adott egyedfejlődési szakaszban élősködnek.

Csoportosítási lehetőség a térbeliség is. Eszerint beszélhetünk belső élősködők-' ről endoparazitoidokrólamelyeknek petéje a gazdaszervezetben kel ki, bs a lárva ott is táplálkozik. Külsőélősködők ektoparazitoidok azok, amelyek petéiket a gazdaszervezet felületére rakják, és a kikeit élősködő lárva teste kívül marad, csak szájszerveivel fúrja át a gazda kültakaróját és úgy fogyasztja testnedveit.

Attól függően, hogy a gazdarovar melyik egyedfejlődési stádiumához kapcsolódik az élősködő fejlődése, lehet peteélőskö­ dő, lárvaélősködő vagy bábélősködő. Kicsi rovar parazita a rovartojásokban parazitálása csak ritkán fordul elő.

A gazdaszervezetbe lerakott peték és az embrionális fejlődés jellege szerint is különbözőek lehetnek az élősködők. Az egyik leggyakoribb eset az, hogy a nős­ tény egy gazdaegyedbe csak egy petét rak le, és ebből egy lárva fejlődik ki. Ez a monoembrionia esete. Kicsi rovar parazita a rovartojásokban olyan fajok, amelyeknek nőstényei egy petét raknak a gazdaegyed testébe, ez a pete. Az embriók száma a néhány darabtól ezren felül is terjedhet pl.

Ezt az esetet, amikor egy petéből egynél több embrió, illetve lárva fejlődik ki, poliembrioniának nevezzük. Az élősködő hártyásszárnyúak Hymenopterák körében a poliembrionia jellemző az Encyrtidae, Platygasteridae, Braconidae, Drynidae családokban. Azokban az esetekben, amiAz,élősködők kor sok száz, vagy akár ezer élősködő lárva is teljesen kifejlődik egy gazdarovar szervezetében, az embriók száma kezdetben jóval nagyobb lehet, később azonban a lárvák egy része a táplálékhiány miatt elpusztul.

A kertészet számára kártékony állatok riasztására ma már egy komplett iparág szolgál megoldásokkal.

A monoembrionális fejlődés esetét egyedi szoliter élősködésnek is nevezhetjük, mivel egy gazdában egy élős­ ködő fog kifejlődni, szemben a poliembrioniás esettel, amelynek kapcsán csoportos greg ár- élősködésről beszélünk, hiszen egy gazdában több egyed fejlődik ki. Ha egy gazda testébe több, ugyanahhoz a fajhoz tartozó nőstény rak petét, akkor felüÍ élősködésről szuperparazitizmusrólha különböző fajok raknak petét, akkor többszörös élősködésről multiparazitizmusról beszélünk.

Milyen gyorsan növekszik a tetvek?

A táplálékláncok alakulásának megfelelően a növényevő rovarokban élősködő rovaroknak is megvannak a knaguk természetes ellenségei, olyanok, amelyek maguk is élősködők. Ezek az úgynevezett másodJagos élősködők hiperparazitoidokamelyek! Csak a kifejlett lárvák kezdik el a gazda létfontosságú szerveit fogyasztani a bebábozódás előtti stádiumban, majd amikor a gazdaállat elpusztul, bebábozódnak.

Néhány esetben a lárva egész testfelületén át is felvehet tápláló szövetnedveket. Altalánosabb azonban az, Trichinella életképes nyálmirigyei sejtromboló vagy -emésztő enzimeket termelnek, amelyek a gazda szöveteibe jutva · elfolyósítják azokat, és az így képződött szövetnedvet a lárva felszívja.

A külső élősködő hártyásszárnyúak emésztőrendszerére a gazdához való alkalmazkodás másik típusa jellemző. Ezek ugyanis.

A fejen a tetvek fő tünetei a viszketés és a nits.

Az élősködő imágók táplálékforrásai növényi vagy állati eredetűek lehetnek. Növényi eredetű táplálékuk nektár vagy virágpor, esetleg a növény által kiválasz. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a nektár, a mézharmat vagy a pollen mint kiegészítő táplálékforrás szükséges a folyamatos peteprodukció fenntartásához. Ez a kiegészítő táplálkozás azon fajok nősté­ nyeinél fontos, amelyeknél a kikeléskor már az egész petekészlet kialakult, és a peték már majdnem vagy teljesen érettek.

Más fajok nőstényeinél azonban a kikeléskor még az összes petemennyiségnek csak egy része van jelen. Ezeknél lényeges, hogy a további érett peték termeléséhez a kiegészítő forrásokon kívül még a gazdaszervezet anyagaiból is táplálkozzanak a nőstények.

A gazdából származó tápanyagok azonban nem csupán a peteéréshez és a peteprodukció fenntartásához szükségesek, hanem a nőstények élettartamának a meghosszabbításához is. Mindezek elengedhetetlenek az élősködő sikeres "műkö­ déséhez".

mi a férgek egy emberben, mint lamblia és helminták tünetei és kezelése

A nőstények a gazda szövetnedveit használják fel táplálékul, amelyeket különböző · módon szerezhetnek meg. A leggyakoribb az, hogy a nőstény ·a gazdaegyed testét tojóesővével megszúrja, majd az így készített lyukon keresztül ki- buggyanó nedvekkel táplálkozik.

Azoknak az élősködőknek a nőstényei, amelyek rejtőzködő gazdát hasznosítanak táplálkozásra például gubóban, növényi szövetekben, aknákbanés emiatt szájszerveik. Ebben, mint egy hajszálcső­ ben kapillárisban felemelkedik a testnedv a külső felszínre, ahol már hozzáférhetővé válik az állat számára. Néhány élősködő Ichneumonidae és Drynidae fa. Megfigyeltek olyan esetet is, amikor a levéltetű élőskö­ dőjé nemcsak a gazda testnedvéből, hanem béltartalmából is fogyasztott.

Rovarok I Válogatott történetek I Mogács Extra

A táplálkozási viselkedés alapján két csoportra oszthatók az élősködők. Az egyik esetben a nőstények ugyanazt a gaz-~ daegyedet használják táplálkozás és peterakás céljára, míg más élősködők külön egyedeket használnak táplálkozásra, és külön egyedbe rakják petéiket.

N em destruktív az élősködő, ha a nős­ tény táplálkozása által okozott sérüléseket a gazdaegyed kicsi rovar parazita a rovartojásokban. Destruktív viszont abban az esetben, ha a táplálkozás következtében a gazda rövidebb-hosszabb idő múlva elpusztul.

Számos élősködő faj nőstényei destruktív táplálkozásuk miatt igen nagy számú gazdaegyedet pusztítanak. Ennek növényvédelmi jelentőségét mutatja pl.

Milyen gyorsan növekszik a tetvek? - Színezés

Növényi eredetű táplálékot mindkét ivar fogyaszt, de a gazdából származó testnedvvel általában csak a nőstények táplálkoznak. Életük korai szakaszában a nőstény élősködők először nektárral, vi- a rágporral, mézharmattal táplálkoznak, és csak akkor térnek át a gazdából származó testnedvek fogyasztására, ha a petefészke. Sok élősködő obligát "gazdafogyasztó", mert a nőstény csak akkor képes petét rakni, ha előtte a gazdaegyedek testnedvein élt egy ideig.

Más élőskö­ dő fajok azonban anélkül is képesek parazitálni, hogy a gazdaállat szövetnedveit fogyasztották volna.

kicsi rovar parazita a rovartojásokban

A vizsgálatok szerint a gazda testnedveivel való táplálkozás kapcsolatba hozható az élősködő fajok petéinek típusával is. Kétféle petetípust különböztethetünk meg: - Anhidropikus pete - ez tartalmazza a teljes embrionális fejlődéshez szükséges valamennyi tápanyagot.

Ezért, amint éretté válik, belsejében megindul az einb- Az élősködők rió fejlődése, még a peterakás előtt. A pete a tartalék tápanyagtartalom miatt igen nagy. Azok az élősködő fajok, amelyeknek nőstényei anhidropikus petéket raknak, a petékben koncentrálódó, fehérjékben dús tápanyagokat a gazda testnedveiből nyerik.

Az embrionális fejlődéshez szükséges anyagok a gazdaállat szövetnedveiből kerülnek a petébe, ezért a parazitálást követően a felvett nedvtől rohamosan megnő a térfogata. Az ilyen petéket rakó nőstény élőskö­ dők nem táplálkoznak a gazda testnedveivel, mivel a peték képződéséhez nincs szükség sok fehérjére.

kicsi rovar parazita a rovartojásokban

A csápokon, lábakon, illetve a tojócsövön található érzékelói receptorai segítségével a nőstény nemcsak a gazda parazitált állapotát képes érzékelni, de arról is kap információt, hogy előtte érintette-e már más nőstény a gazda testét.

Ez utóbbiról a gazda testfelületére került illatanyag révén szerezhet tudomást. A gazdaszervezet ténylegesen parazitált állapotát a tojócsővel állapítja meg a nőstény. A tojócső a következő célokat szolgálja: - amikor a nőstény tojócsövét a gazdába mélyeszti, egyúttal meg is béníthatja vele, - segítségével táplálkozási csövet képes létrehozni a levegőn szilárduló váladékából, - kemotaktikus ingerek révén a tojócsővel érzékelheti a gazdaegyed tojásrakás céljára való alkalmasságát, - segítségével a gazdaállat testén belül megkeresi a pete elhelyezésére legalkalmasabb helyet, a lárva fejlődésére alkalmas szövetet vagy szervet.

Feltehetőleg a gazda szervezetében a parazitálás következményeként megváltozott fehérje-összetétel az az ingerforrás, amely a nőstényt informálja a gazda "foglalt" állapotáról. A hártyásszárnyú élős­ ködők petéiket a gazda testfelszínére vagy sokkal gyakrabban a gazda belsejébe helyezik el.

férgek kezelése viszket féregtabletták felnőttek megelőzésére

A fürkészlegyek családjában a kicsi rovar parazita a rovartojásokban lerakásának igen változatos módjait fedezhetjük fel. Vannak olyan fajaik, ámelyek petéiben már a lerakáskor kifejlett embriók találhatók, és a lerakott petékből azonnal kikelnek a kis nyüvek. A fürkész- ;legyek vagy a gazda testfelületére, rendszerint barázdákba, vagy a test belsejébe rakják petéiket. Ez gyakran a másodperc töredéke alatt megy végbe. A petéket ragasztó Trichinella tojás segítségével erősítik fel a test felületére.

Amint a lárvák kikelnek, azonnal befúrják magukat a gazda testének belsejébe. Számos fürkészlégy nem a gazdára, hanem annak közelébe helyezi el petéit, amelyekből a várható veszteség miatt sokat rak le.

Kedvelt ragadozók az ökokertben

Amennyiben a gazda növényevő rovar, akkor a fürkészlégy a tápnövényre helyezi el petéit, amelyeket a táplálkozó rovar a növénnyel együtt elfogyaszt, így kicsi rovar parazita a rovartojásokban a gazda belsejébe kerül- nek, majd egy meghatározott idő múlva a nyüvek kikelnek, és táplálkozni kezdenek. Fákban, növényszárak belsejében, talajban károsító rovarok esetében a fürkészlégy a járat közelébe rakja le petéit. A kikelő larvák szaglásuk révén tájékozódva maguk keresik meg a gazdaegyedeket, majd belsejükbe hatolnak.

Más fajoknak a növény felületére helyezett petéiből kikelt lárvák addig várakoznak, amíg arra nem halad a gazda egy példánya.

Hogyan kerülnek tovább a fejtetű és a fertőzés tünetei

Ekkor testüket mozgatni kezdik, megpróbálnak a gazdával érintkezni, majd váladék segítségével felragasztják magukat a test felületére. A rovarevés hatékonyságát befolyásolp.

Egy ragadozó vagy élősködő akkor lehet igazán hatékony, ha jól alkalmazkodott az adott kártevöhöz, és annak állandóan változó környezetéhez. A rovarevők hatékonyságának - védekezésre való alkalmasságának - egyik legfontosabb fokmérője az a felkutatási képesség, amelynek segítségével a gazdaállatot peterakás vagy a zsákmányállatot táplálkozás céljából felderítik.

Parazita rovartojások

Ez a kereső viselkedés bonyolult, többlépcsős folyamat, amelynek során a rovarevők a környezet különbözö információira eltérően, "célszerűen" reagálnak. Tapasztalati tény, hogy a növényevő kártevő rovarok népességei a környezetben rendszerint foltokat képezve oszlanak meg. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a kultúrnövények nagyobb állományaiban - legyen az egy gyümölcsös vagy szántóföldi terület - a tábla szélén, belsejében egy adott kártevővel erősebben fertőzött kisebb-nagyobb foltok vannak.

Tovább növelve a léptéket, gyakori, hogy egy-egy táblán sokkal nagyobb a kártevő egyedsűrűsége, mint a többieken: A szaporodás sajátosságain kívül kicsi rovar parazita a rovartojásokban többszintű, többléptékű foltosság kialakulásához hozzájárul a tápnövény, a mikroklíma és az egyéb környezeti tényezök foltos eloszlása is. Ezért a rovarevőknek a zsákmány vagy a gazda felkutatásakor az ilyen típusú eloszlásokhoz kell alkalmazkodniuk.

A keresési folyamat magában foglalja egyrészt azoknak a növényzeti térrészeknek a megtalálását, amelyekben a kártevő népessége foltszerűen tömörül, másrészt e foltokon belül az egyes zsákmány, illetve tot. Erre utalnak azok az USA-ban véggazda megtalálását is. A rovarevő számára zett vizsgálatok is, amelyek kimutatták, első teendő a kisebb-nagyobb távolságra ·hogy a különbözó növények illatanyagai eltérő mértékben vonzzák az élősködő rolévő foltok megtalálása.

A kereső folyamatban a természetes ellenséget gyakran varokat. Így például a Heliothis nemzetsajátos távhatás ú ingerek, többnyire illat- ségbe tartozó kártevő bagolylepkék peteanyagok vezetik nyomra. Ezeket a kémiai parazitáltsága mindig a paradicsomálloanyagokat, amely~k a gazda vagy zsák- mányokban volt a legnagyobb, szemben a mány jelenlétével kapcsolódnak össze, kukoricával, cirokkal, dohánnyal, szójákairomanoknak nevezzük.

belféreg elleni gyogyszer paraziták betegségben tünetek kezelése

A kairomonak val, káposztafélékkeL Egy másik kísérletszármazhatnak közvetlenül a növényevő ben azt tapasztalták, hogy egy. A kairomonak általában jellemzóek a lepkéket sokkal több petefürkész Trifajokra. Hogy ez mit jelent, arra szaigál- chogramma támadta meg, mint a tiszta jon példaként a kártevő takácsatkák és ra- vízzel kezelt parcellákon.

Jelenleg azt kugadozóatkáik kapcsolata. Szélcsa- hasznos rovarokat az adott körzetben tornás vizsgálatokkal kimutatták, hogy a együtt tartani. Amikor a zsákmányt rejtő növényfoltot ragadozóatkák a zsákmánnyal fertőzött almalevelek irányába vándoroltak, mert a már megtalálta a ragadozó, akkor az egyes légáram a nekik megfelelő táplálék illat- növényrészeket kell bejárnia ahhoz, hogy anyagát hozta.

A ragadozóatkák azonban az áldozatra rábukkanjon. A felkutatásnak csak a saját prédájuk illatáramának irá- ebb~n a részében már nemcsak kémiai nyában vándoroltak, a másikéra nem rea- ingerek segíthetik, hanem látás és tapintás gáltak.

Amikor a kártevő atkákat eltávolí- útján is tájékozódik. A tápnövény hajtástották a levelekról, egyre csökkenő mér- rendszerének kicsi rovar parazita a rovartojásokban felépítése - különötékben maradt meg a ragadozók keresóte- sen a röpképtelen ,ragadozólárvák számára vékenysége, mindaddig l napamíg a - bonyolult útvesztót jelent, amelyben zsákmány illatnyomai meg nem szűntek.

Az üvegházi növényvédetermelnek, amelyekre bizonyos ragadozók lemmel foglalkozó francia entomológusok például a szórös padlizsánt javasolták a specializálódtak. Gyakori tudtak jól megkapaszkodni és mozogni.

A hatékonyság fontos jellemzóje az is, az is, hogy maga a kártevő tápnövénye · szalgáltatja a tájékozódást elősegítő illa- hogy képes-e a természetes ellenség érzé 'kelni a kártevő egyedsűrűségében bekö. Az egyik lehetséges válasz az, hogy a kártevő nagyobb sűrűségű foltjában megnöveli az egyedszámát. Ezt számbeli numerikus válasznak nevezik, amelyet a rovar kétféle módon érhet el. A másik lehetőség, hogy a nőstények, érzékelve a kártevők foltjait, egyre több petét raknak le a növények felületére.

Így több lesz a késöbb kikelő lárva is. A növekvő kártevőlétszám mellett a másik viselkedési válasz az, hogy a zsákmány népességének növekedésekor a ragadozó egyedei egyre többet fogyasztanak belőle. A két viselkedési válasz rendszerint egyszerre lép fel és együtt határozzák meg a kártevők korlátozásának a mértékét.

Természetesen egy rovarevő csak akkor tarthatja féken a növényevő rovart, ha szaporodási üteme lépést tud tartani a zsákmány- vagy a gazdanépesség növekedéséveL Amikor ez a helyzet, akkor mondhatjuk, hogy a természetes ellenség szinkrónban van az áldozataival.

A hatékonyság szempontjából nagyon fontos az is, hogy a ragadozó hány zsákmányfaj fogyasztásához, illetve az élőskö­ dő hány gazdafaj parazitálásához alkalmazkodott. Közülük a gazdára való utaltság miatt általában a gazda-élősködő kapcsolat a szorosabb. A legtöbb rovarélős­ ködő lárvája egy vagy csak néhány gazdafajban tud kifejlődni, azaz inkább gazdaspecifikus.

A ragadozók azonban az esetek gyógymód a férgeket számos rovarfajt megtámadhatnak. Ezért a nem zsákmányspecifikus ragadozók szabadföldi.

szalag férgek gyógyszerek hagyományos orvoslás parazitakezelés

Előfordulhat ugyanis, hogy nem a kiszemelt kártevőt fogják pusztítani, hanem egy nagyobb egyedsűrűségű közömbös zsákmányt. Ez a táplálékváltás azt jelzi, hogy a ragadozó a legnépesebb zsákmányból a többihez képest aránytalanul sokat fogyaszt el.

Az élősködök sikerességének még egy nagyon fontos tényezője az, hogy a peterakó nőstények képesek-e megkülönböztetni a saját fajtársAik és a más fajok által már parazitált gazdaegyedeket a nem parazitáltaktól. Ezt a megkülönböztetést szintén jelzőanyagok segítik.

A ragadozó életmód főbb vonásai Alkalmazko dás a ragadozó életmódhoz Az általános meghatározás szerint ragadozásról akkor beszélünk, ha táplálkozási célból egyik állatfaj egyedei megölik egy másik faj egyedeit.

Ezáltal a ragadozó népessége előnyhöz jut a zsákmány népességének rovására. Ha a táplálékláncok felől nézzük a jelenséget, úgy is fogalmazha- tunk, hogy a ragadozás olyan ökológiai folyamat, amelyben anyag és energia áramlik az egyik állati népességből a másikba. Ezekből a meghatározásokból látható, hogy a ragadozás jelenségét két oldalról szokták megközelíteni.

Egyrészt a ragadozást viselkedési aktusnak tekin- tik, amelyben a táplálkozás módja a dönazaz a zsákmány felkutatása, elfogása, megölése, elfogyasztása, megemésztése. Másrészt a ragadozást ökológiai folyamatnak tartják, amelyben a ragadozó és az áldozat népessége kölcsönhatásban van egymással.

Ezt a viszonyt a két népesség időbeli és térbeli egyedszámváltozásaival jellemzik, és például olyan kérdéseket vizsgáinak, hogy képes-e a ragadozó szabályozni a zsákmány létszámát.

Az ízeltlábú ragadozók esetében is az életmódhoz való -alkalmazkodás számos esetét figyelhetjük meg. A ragadozó, miután elkapta az áldozatot, vagy rögtön, még élve fogyasztja kicsi rovar parazita a rovartojásokban, vagy előbb megöli. A ragadozónak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a zsákmányt megfelelően kezelhesse. Ennek megfelelően a ragadozók általában nagyobb kicsi rovar parazita a rovartojásokban, mint zsákmányállataik. Jó példák erre a futóbogarak vagy a levéltetűt fogyasztó katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek.

Azt is elmondhatjuk az ízeltlábú ragadozókról, hogy zsákmányaikban kevésbé válogatnak "generalisták"mint a rovarélősködők. Rendszerint nem egy, hanem több zsákmányfajon élnek. Attól függően, hogy a ragadozó a táplálékforrások mekkora körére specializálta magát, beszélhetünk poZifág fajról, amely sok zsákmányféleséget ragadoz pl. Az ízeltlábúak között ez utóbbi típus a legritkább. A poli- és oligofág ragadozókra jellemző, hogy több táplálékforrás esetén, ha ezek aránya idő­ ben helminth tojás meghatározása, képesek átkapcsolni, átváltani arra a zsákmányfajra, amely a legnépesebb, és abból jóval többet fogyasztanak, mint amennyi az ·előfordulási arányból tő, következne.